Ez a bejegyzés egy kis magyarázatra szorul. A hétvégi, nagoyai koncert vasárnapján Shige úgy kelt fel, hogy nem volt hangja. A próbákon is erőltette, és ezek után két koncerten kellett énekelnie ebben az állapotban. Már a bejegyzése előtt olvastam fanriportokat a koncertről. Shige a U R not alone alatt elsírta magát a haragtól, hogy nem tudott rendesen énekelni, utána pedig Koyama is elsírta magát amiatt, hogy Shige sírt. Az MC alatt állítólag a tagok nagyon sok figyelmet szenteltek Shigének és próbálták felvidítani, de ahogy az ebből a bejegyzéséből ki is derült, a történtek nagyon megviselték és a kelleténél is jobban hibáztatja magát.
Hihetetlenül sajnálom Shigét, de ezzel együtt úgy, de úgy megütném... Úgy beszél, mintha valami botrányos dolgot tett volna, pedig csak beteg lett, ami bárkivel megtörténhet. 😔
A bejegyzést tovább elolvashatjátok.
"A nap, amikor elbuktam"
Akik ott voltak a nagoyai koncerten.
Szeretném továbbítani legőszintébb bocsánatkérésemet azoknak, akiket megsértett az énekhangom.
Őszintén sajnálom.
Miután olyan arrogáns módon dicsekedtem a fülszöveg bejegyzésemben, a 'BLACK FIRE'-nél, hihetetlenül szégyellem magam, amiért pont akkor vesztettem el a hangomat, amikor tényleg számított volna.
Ahogy ígértem, teljes mértékben fel vagyok készülve a felellősség vállalására azért, hogy csak a szám járt.
Azért érzem szükségesnek leírnom ide a bocsánatkérésemet, hogy azokhoz az emberekhez is eljusson, akik nem voltak ott a koncerten. Talán azzal, hogy erről írok, egy cikket indítok el, de mialatt a nagoyai hotelszobámban ezt a bocsánatkérést fogalmazom, úgy érzem, muszáj felfednem a szégyenletes viselkedésemet, egy saját magamra kiszabott büntetésként.
Eleinte önoktatás céljából kezdtem el írni azt, amit írtam a fülszövegben. De a végén kiderült, hogy csupán a szám járt, és nagyot csalódtam saját magamban.
Szeretném tisztázni, hogy az előző napi személyzeti megbeszélésnek semmi köze nincs ehhez.
Már néhány napja rosszul éreztem magam az időjárás miatt, és igyekeztem óvintézkedéseket is tenni, emellett próbáltam nem megerőltetni magam.
Mindezek felett, szeretném érthetően kijelenteni a szervezői személyzetnek, hogy nem akarom, hogy bárki is felelősnek érezze magát amiatt, ami velem történt.
Szóval miért is történt ez? Még én sem tudom, de bármi is legyen az ok, bármit is mondanék, az csak kifogás lenne. Csak annyit tudok mondani, hogy ezt magamnak köszönhetem, amiért nem vigyáztam jobban az egészségemre.
Úgy hiszem, voltak olyan személyek a helyszínen, akik aggódtak amiatt, ami velem történt.
Ha ez nem lett volna, élvezhették volna a koncertet. Egyszerűen nem jutok szavakhoz.
Ismét, őszintén sajnálom.
Én sem akartam, hogy így alakuljanak a dolgok.
Hogy aggodalmat okozzak a rajongóknak, hogy nyugtalanságot érezzen miattam a személyzet, és hogy kényelmetlen helyzetbe hozzam a többi tagot azzal, hogy a helyembe lépnek.
Ezek közül egyiket sem kívántam.
Őszinte megbánást érzek.
Talán a dalban volt valami a saját élvezetem számára.
Nem hiszem, hogy gondatlan lettem volna, de meglehet, hogy éretlenül úgy gondoltam, tudom kezelni a dolgokat.
Nem hiszem el, hogy ilyen hanyag vagyok.
Megbuktam.
A próbákon, mikor teljesen elvesztettem a hangomat, és miközben néztem, amint a tagok az én részeimet éneklik, nem tudtam visszatartani a könnyeimet. De mikor a személyzet megkérdezte: "Énekeljék ők a te részedet?", ellenkeztem és ezt mondtam: "Semmiképp."
Talán a közönség helytelennek tartja, hogy profiként hibáztam abban, hogy nem kívántam elmenekülni saját magam elől, és hogy a próbákon lévő szituáció csak a próbákon elfogadott.
Megesküdtem, hogy a csatában maradok, hogy érezzem a szégyen érzését, és hogy még egyszer átadjam magam a dalnak.
Talán néhány rajongó az én érdekemben azt mondja, hogy ők nem így látták.
A stáb közül is néhányan ezt mondták: "Nagyon meghatott, hogy folytattad az éneklést."
Azonban, be kell ismernem, hogy elbuktam.
Kedves rajongók, akik eljöttek megnézni a nagoyai koncertet. Nagyon sajnálom, hogy ezt az oldalamat kellett látnotok.
Tovább haladva, ígérem, hogy igyekszem szerény maradni és biztosítalak titeket, hogy ez többé nem fog megtörténni.
És kedves tagok. Köszönöm, hogy a segítségemre siettetek. Nagyon hálás vagyok nektek, amiért mellettem álltatok.
És végül, magamnak, a személynek, aki egy napon visszaolvassa ezeket a szavakat.
A korábbi énedet látva, próbáljunk apránként előre haladni, mert együtt túl tudunk jutni a nehézségeken.
És mindig emlékezz arra, hogy maradj a küzdelemben.
Kedves rajongók, akik nem voltak ott a nagoyai koncerten, bocsánatot kérek, amiért szükségtelenül terhellek titeket.
Kaptam egy kis szabadságot, hogy megfelelő kezelésben részesüljek, de kérlek, ne aggódjatok.
Köszönöm, hogy elolvastátok ennek a szégyentelen esetnek a történetét.
